Frankenstein

Az 1818-ban kiadott Frankenstein a gótikus és a tudományos-fantasztikus műfajban egyaránt meghatározó műnek számít. Mary Shelley írta, ez a kísérteties regény az emberi ambíciók mélységébe, a tudományos kutatás határaiba és az istenjátszás következményeibe nyúl bele.

A történet az ambiciózus tudós, Victor Frankenstein körül forog, akit a tudás iránti könyörtelen törekvése egy merész kísérlethez vezet: magát a halált igyekszik legyőzni. Victort az élet titkai feltárásának vágya hajtja, és újraélesztett testrészekből emberszerű lényt állít össze. De ez a teremtés olyan események láncolatát indítja el, amelyek örökre megváltoztatják az ő életét és a körülötte élők életét.

A regény levelek és narratívák sorozatán keresztül bontakozik ki, elmesélve Victor utazását a svájci Alpok jeges tájaitól Ingolstadt komor laboratóriumaiig. Teremtése, a névtelen szörnyeteg tragikus figurává válik – a társadalom által elutasított, elfogadásra és megértésre vágyó lénnyé. Miközben a lény elhagyatott kiterjedéseket kóborol, megküzd saját létezésével és az őt ért kínokkal.

Shelley mesterien belesző a tudományos etika, a szörnyűség természete és az ellenőrizetlen ambíció következményei témáiba narratívája szövetébe. A 18. század végi Európa hátterében mélyreható kérdéseket vet fel az emberi tudás korlátairól és az ilyen hatalom birtoklásával járó felelősségről.

A regény hangulatos környezete – ahol a jeges csúcsok találkoznak sötét laboratóriumokkal – tükrözi a szereplők belső küzdelmeit. Ahogy az ipari forradalom és a tudományos fejlődés átformálja a társadalmat, *Frankenstein* kora kulturális aggodalmait tükrözi. Shelley másság-kutatása – mind a szörny, mind Victor saját hübrisz formájában – ma is visszhangzik.

Frankenstein számos adaptációt ihletett, köztük olyan ikonikus filmváltozatokat, mint a James Whale által rendezett 1931-es klasszikus, amelyben Boris Karloff a felejthetetlen szörnyeteg. A mozi mellett az irodalom, a film és más médiák modern újraértelmezései továbbra is Shelley témáit vizsgálják, új összefüggésekhez igazítva azokat.

Ebben a becsvágyról, teremtésről és szörnyűségről szóló mesében Shelley arra emlékeztet bennünket, hogy cselekedeteinknek következményei vannak – akár a halállal akarunk szembeszállni, akár életet akarunk teremteni. Miközben a tudományos felfedezések szakadékába nézünk, óvatosan kell lépkednünk, mert az alkotó és a teremtés közötti határ elmosódik, és a következmények szörnyűbbek lehetnek, mint gondolnánk.
Offline is olvashat