Robert Schumann: Világhíres zeneszerzők
Anonymous
Nov 2012 · Kossuth Kiadó
Ebook
68
Pages
reportRatings and reviews aren’t verified Learn More
About this ebook
Amíg a barokk zene mintegy másfél évszázadában az orgona volt a zenei kifejezés legfontosabb, mondhatni uralkodó hangszere, a klasszicizmus évtizedeiben pedig a vonós kamarazenekarból kinőtt szimfonikus zenekar tobzódó színei jelentették a legfőbb zenei megjelenést, a XIX. század romantikus korszaka mindenképpen a zongoráé. Ahogy az ember érdeklődése a fennkölt és magasztos eszmék felől egyre inkább a mindennapi érzelmek kitárulkozó világa felé fordult, úgy váltotta fel a templomi orgona zengésének lenyűgöző pompáját a meghitt polgári miliő zongorahangja.
A zongora sikertörténetét talán leginkább azon tulajdonságának köszönhette, hogy bár fémes hangja meglehetősen determinált és szaggatott, mégis minden hangszínt és hangerőt a lehető legkifejezőbben tud megszólaltatni, de még inkább elhitetni – márpedig a szélsőséges dinamika, az érzelmek megjelenítésének sokszínűsége a romantikus zeneművek egyik sarokpontja.
De milyen is volt a kor, amelyben az emberek szívükbe zárták e hangszert? A romantika stílusa a XIX. század első felében virágzott Európában, ahol a felvilágosodást követő viharos évtizedek után újra forrni kezdett a levegő: megunva a klasszicista ízlésvilág kötöttségeit, egyfajta lázadásként előtérbe kerültek a szabadságot hirdető új eszmék – irodalomban, zenében, festészetben, sőt egymásra ható összetartozásukban egyaránt. Robert Schumann, akinek édesapja irodalmár, könyv- és újságszerkesztő volt, édesanyja pedig kiválóan zongorázott, ugyanazzal a szenvedéllyel szeretett olvasni, mint ahogyan a zene iránt rajongott. Így nem is különös, hogy húszéves korára már úgy gondolta, hogy a zene és a költészet valójában nagyon is összefüggő dolog. Sőt, úgy vélte, hogy a zenét nemcsak a költészethez fűzik szoros szálak, hanem bizonyos mértékig a festészethez is. Mindennek illusztrálására alkotta meg zenei portréit, amelyeket saját megfogalmazása szerint „hangjegyekkel festett meg”.
A zongora sikertörténetét talán leginkább azon tulajdonságának köszönhette, hogy bár fémes hangja meglehetősen determinált és szaggatott, mégis minden hangszínt és hangerőt a lehető legkifejezőbben tud megszólaltatni, de még inkább elhitetni – márpedig a szélsőséges dinamika, az érzelmek megjelenítésének sokszínűsége a romantikus zeneművek egyik sarokpontja.
De milyen is volt a kor, amelyben az emberek szívükbe zárták e hangszert? A romantika stílusa a XIX. század első felében virágzott Európában, ahol a felvilágosodást követő viharos évtizedek után újra forrni kezdett a levegő: megunva a klasszicista ízlésvilág kötöttségeit, egyfajta lázadásként előtérbe kerültek a szabadságot hirdető új eszmék – irodalomban, zenében, festészetben, sőt egymásra ható összetartozásukban egyaránt. Robert Schumann, akinek édesapja irodalmár, könyv- és újságszerkesztő volt, édesanyja pedig kiválóan zongorázott, ugyanazzal a szenvedéllyel szeretett olvasni, mint ahogyan a zene iránt rajongott. Így nem is különös, hogy húszéves korára már úgy gondolta, hogy a zene és a költészet valójában nagyon is összefüggő dolog. Sőt, úgy vélte, hogy a zenét nemcsak a költészethez fűzik szoros szálak, hanem bizonyos mértékig a festészethez is. Mindennek illusztrálására alkotta meg zenei portréit, amelyeket saját megfogalmazása szerint „hangjegyekkel festett meg”.
Rate this ebook
Tell us what you think.
Reading information
Smartphones and tablets
Install the Google Play Books app for Android and iPad/iPhone. It syncs automatically with your account and allows you to read online or offline wherever you are.
Laptops and computers
You can listen to audiobooks purchased on Google Play using your computer's web browser.
eReaders and other devices
To read on e-ink devices like Kobo eReaders, you'll need to download a file and transfer it to your device. Follow the detailed Help Center instructions to transfer the files to supported eReaders.