Hogyan maradhatunk életben, ha maga a halál keres fel minket otthonunkban?
Mit tehetünk, ha egy reggel egy Kossuth-díjas színművész testében ébredünk?
Mi lesz a sorsa a mesés afrikai örökségnek?
Mi történik, ha egy idős hölgy élete alkonyán talál rá gyerekkori barátnőjére?
Mivel vegyünk rá egy megbízhatatlan kivitelezőt, hogy fejezze be végre a soha el nem készülő lakásfelújítást?
A nagysikerű Osztálytalálkozó után Rényi Ádám újabb felnőttmesékben mutatja meg gyarlóságainkat, vágyainkat, furcsaságainkat és azt, hogy hogyan találunk kiutat a legabszurdabb helyzetekből is, miközben gyakran elbukunk a hétköznapok küzdelmeiben.

„Hogy lehet ilyen szórakoztató a keserűség? Ilyen fájdalmas egy anekdota? Ilyen komoly a játék? Tényleg ilyen vicces szembenézni azzal a konstans abszurddal, amiben élünk? Hogy lehet elbírni ennyi részvétet, ennyi önáltatást? Hogyan számolunk el a saját és a mások bűneivel? És hogyan számolunk le, számolunk rá, számolunk ki, számolunk fel – itt, most, ebben az országban? Rényi Ádám nem adja alább: akár figyelmesen vizsgálódik, akár dokumentál, akár poénra futtat, mindig testközelbe hozza esendő és összetéveszthetetlenül magyar szereplőit, hogy meglássuk bennük magunkat. Ötletvillódzások, fanyar összekacsintások, kabarépárbeszédek, kritikai él, dráma, tragédia, szerelem és halál, hirtelen előkerülő kések és feldolgozhatatlan traumák, na meg rengeteg félreértés és még annál is több bürokrácia – csak olvasunk, és soha nem tudjuk, mi vár ránk a következő oldalon.” – Szabó T. Anna, József Attila-díjas költő, író, műfordító

„Takarékos terjedelem, egy írás egy ötlet; a hétköznapiból örkényi hagyományokon alapuló, könnyed átjárás poénba vagy abszurd bölcseletbe.” – Egressy Zoltán, József Attila-díjas író

„A novelláskötet minden darabja az élet abszurditására épül. Elkezdődik egy mindennapi történet és a végén valami meglepő, nem szokványos fordulattal zárul. Olyan, mintha egy izgalmas krimit olvasnánk. Talán ezért is faljuk olyan mohón a sorokat. Intellektuális kalandoroknak kifejezetten ajánlott olvasmány.” – Márton András, Jászai Mari-díjas színész, rendező, egykori diplomata

„Akár kegyetlennek is nevezhetnénk Rényi Ádám novelláit. De pontosabb azt mondanunk: kegyetlenül viccesek ezek az írások. Megkísért bennünket a bűntudat, amiért olyan remekül szórakozunk gyarló és nem mindig szerencsés hősein. Mégsem kinevetjük őket, inkább csak egymásra, saját világunkra ismerünk. Balszerencsénkre, félelmeinkre, kisszerűségeinkre és örök reményeinkre. Ki hitte volna, hogy ennyire önfeledten is tudunk mulatni magunkon?” – Lakner Dávid, a Magyar Hang újságírója

„Aki ismeri Rényi előző kötete, az Osztálytalálkozó novelláit, már tudja, hogy a szerző a meghökkentés mestere, de még meglepetéseiben sem kiszámítható. A jelen gyűjtemény, A bezeggyerek darabjai egy kicsit továbbmerészkednek ennél, mélyebbre hatolnak a történetekben felvonuló sorsok, karakterek ábrázolásában: a könnyed humoreszkek mellett felbukkannak itt drámaibb hangütésű szövegek vagy a groteszk egy árnyalatnyival sötétebb válfajai is. Pengessen azonban bármilyen húrokat is az író, sosem feledkezik meg a helyzetek többarcúságáról: hiszen nem törvényszerű-e, hogy míg egyik kezével elvesz az élet, a másikkal vigasztaló barackot nyom a fejünkre? Rényi Ádám novelláinak jellegzetes ismérvük a tömörségük – szerzőjük egy-két-három oldalba sűrít bele sorsokat úgy, hogy olvasójának meghagyja a következtetés, a gondolkodás és a ráismerés örömét. Márpedig nincs olyan történet ebben a könyvben, ami ne késztetne töprengésre.” – Laik Eszter, a kötet szerkesztője